– Ne aggódj, helyes az a lány – mondta vigasztalóan az apa az anyának, aki magába zuhanva ült a fotelban, és úgy fogta kezében a mobiltelefonját, mintha 1914-et írnánk, és megérkezett volna az imádott fia katonai behívója.

– Nem azt írta a gyerek sms-ben, hogy ne keressük, mert még ma elindul Ausztráliába, és többé nem tér vissza – magyarázta az apa ingerülten, mert látta, hogy a felesége ügyet sem vet rá. – A fiunk rendesebb, mint a korosztálya, ezért nem hagyta, hogy hajnali kettőig várjuk őt teljes pánikban, inkább értesített minket, szerencsétlen-aggódó szülőket, hogy ma este nem itthon alszik, hanem Sáránál.

Az anya még mindig nem figyelt a férjére. Kétségbeesve meredt maga elé, és azon morfondírozott, hogy teljes a csőd. Nem képes kordában tartani, okosan nevelni a kamasz fiát, miközben erre minden más szülő képes. Mert micsoda dolog az, hogy egy tizenhét éves kölyök csak úgy, sms-ben írja meg az anyjának, hogy a péntek éjszakát egy lánynál tölti! És micsoda lánynál…?!

– Sára egy hülye öntudatgolyó – mondta, mire az apa nevetni kezdett.

– Édesem, lehet, hogy az a lány roppantul öntudatos, és tudja, mit akar, de okos is. Ha buta lenne, most azért zokognál, hogy a mi kétségtelenül jófejű gyerekünk egy ostoba libával kezd…

– Igenis buta liba, csakhogy jól működik a női esze! Figyeld meg, hogy úgy megfogja majd a mi tehetséges gyerekünket, hogy a végén egy pár lesznek, és a fiunk a műegyetem elvégzése helyett, pelenkákat fog mosni huszonéves korában!

– Őrült vagy – jelentette ki az apa. – Manapság nem divat a házasság, és hidd el, van olyan racionális a kölyök, hogy először fel fogja építeni az egzisztenciáját, és csak utána gondol arra, hogy lekösse magát egyetlen lány mellett.

– Én is bízom a gyerekben, de most elkapta egy ragadozó nőstény – vélekedett az anya. – Majd a szex tölti be minden gondolatát, nem fog tanulni, az érettségije is veszélybe kerül – mondta, és egyáltalán nem vigasztalta, hogy a férje folyamatos legyintgetéssel és hangos nevetéssel kíséri a cassandrai jóslatokat.

Este tizenegy körül járt az idő, az anya érezte, nemcsak szomorú, de halálosan fáradt is. Egész nap dolgozott, és ötvennégy évesen már jobban kimerül a hét végére, mint tíz évvel ezelőtt. Tehát feltápászkodott a fotelból, és könnyesen-mosolyogva mondta a férjének, hogy ideje aludni. Az apa kedvesen nézett rá, majd váratlanul szorosan átölelte. – Ide hallgass, te nyavalygó anya! A nagylányunkat felneveltük, jól él a férjével, tán épp ma éjjel hoznak össze nekünk egy unokát, a fiunk Sáránál múlatja az időt – ők sem matekpéldák megoldásával fognak bíbelődni reggelig –, örüljünk egymásnak mi is!

Az anya lassan felélénkült – milyen jó, hogy ilyen rendes férjem van, gondolta –, és ő is szorosan ölelte a párját. No, ebben a pillanatban kattant a zár, és következő percben a fiuk állt az ajtóban, aki megdöbbenve nézett a kipirult arcú szüleire.

– Mit csináltok itt éjjel? – kérdezte, aztán hangosan felröhögött. – Hiába, no, fiatalok az őseim, megzavartam az idillt –, majd a gyerekek egészséges önzésével fordult a zavartan álló édesanyjához.

– Anyu, van még abból a tegnapi sült húsból, farkaséhes vagyok – mondta, majd szépen előszedte a hűtőszekrényből a húst, a köretet, az uborkát, majd jó étvággyal falatozni kezdett.

– Kisfiam, nem emlékszel, mit írtál nekem sms-ben?  – kérdezte az anya óvatosan.

– A fenébe, nem jött össze! Sára meggondolta magát, azt mondta, várjunk még egy kicsit – felelte a srác műflegmán.

– Csak nem tekeredett fel a bulin egy másik pasira? – érdeklődött az apa.

– Úgyis mondhatnám – felelte a fiú –, de ne aggódjatok értem, és főleg ne faggassatok! – Majd puszit nyomott az anya homlokára – „anycikám, ittam ezt-azt, és jót tett a zseniális vacsorád a piák után” –, aztán eltűnt a fürdőszobában.

Az anya és az apa döbbenten nézett egymásra, majd a férfi szólalt meg először, csúfondáros mosollyal.

– No, te bőszült anyatigris, megnyugodtál? Mégsem rabolták el a fiadat?

– Most jobb a közérzetem – nyögte az anya, majd váratlanul nagyot csapott az asztalra.  – De igazam volt. Ostoba liba az a lány! Nem kellett neki az én fiam…!??